Hawaii sziget élőlényei

Hawaii sziget élővilága

A szigetek először csak vulkanikus kövekből álltak. A növényzet lassan alakult ki. A magokat a szél a légáramlat és az óceán sodorta magával a szárazföldekről. Az állatvilág is ugyanolyan lassan alakult ki a szigeten mint a növényzet. Nagy utat tettek meg  hogy az óceánon keresztül Hawaii-ig eljussanak.
Szinte az összes állatot az emberek telepítették be. Betelepítették őket, majd azok elszaporodtak. A közismert éleshangú békáknak nagyon jól sikerült ez a művelet. Ezek a kis állatok, valakik számára nagyon közkedveltek, dallamos, zenélő hangjuk miatt. Valakik számára viszont nem lettek túl népszerűek a szigeten éles hangjuk végett. Én kimondottan szeretem őket hallgatni. Megnyugtató dallamos hangjuk melegséget, joérzést árasztanak. Persze ha közvetlen az ablak alatt lármáznak, akkor valóban kicsit túl hangossak de ha kitísztítjuk a házunk környékét, és nincsenek közvetlen az ablakunk alatt nagy fák vagy bokrok, hanem csak egy kis tisztás, akkor nem merészkednek a közelbe, mert ők bizony a sűrű nedves növényzetet szeretik, ott szeretnek megbújni. Ha kicsit távolabb tartjuk őket a házunk tájékától, akkor valóban kevésbé erőteljes a hangjuk. Szóval ha kellemes béka koncertet akarunk hallgatni esténkent, akkor gyerünk elő a fűnyírokkal és tegyük tisztává a házunk tájékát. A kellemes nyári esték meleg hangulatához hozzá tartoznak a békák brekegései is. Én ugyan, ez nélkül el sem tudnám képzelni az estéket, a szép naplementéket. A szép mesés tájhoz hozzá tartozik a zenei aláfestés és ezt a békáktól és a madaraktól kapjuk. Meg persze nem utolsó sorban a tengertől. A tenger hangja, a tenger morajlása is a fontos hangok közé tartozik, amit én szintén nagyon szeretek hallgatni.

Coqui béka

Aztán itt vannak még a kicsi mangúzok, akik azért lettek betelepítve a szigetre hogy a patkányoknak legyen ellensége, merthogy abból sincs itt hiány. Dörzsölt állat, megél mindenhol. Az elmélet jó volt de a gyakorlatban nem működött, ugyanis a mangúzok éjszaka alszanak, a patkányok meg nappal. Így sokat nem találkoznak egymással. Szóval eléldegélnek egymás mellett, nem tekintenek veszélyt egymásra, pedig ez lett volna a cél.

Mangúz

Ne feledkezzünk meg a gekkokról, anoliszokról, a kis gyíkokról sem. Ezekből az állatkákból is sok él a szigeten.
A kicsi gekkok közül néhányan bentlakásosak. Megtalálnak minden kis zeg-zugot és beszöknek a kis otthonunkba. Aranyos kis állatok de néha a frászt hozzák rám, amikor gondolnak egyet és a plafonról leugranak a padlóra miközben én mit sem sejtve békésen iszogatom a teámat. Csak azt látom hogy egyszercsak az orrom előtt zuhan valami. Volt már példa arra is hogy a fejem tetején landoltak. Ezt általában nagy síkitás szokta követni mert elég váratlanul szokott érni és eléggé meg tudok ilyedni ilyenkor. De ennek ellenére nincsenek kitíltva a házból mert azért kis hasznukat is veszem mert megeszik a bogarakat így kevesebbet kell porszívoznom. Ami nem jön rosszul mert bizony itt a trópusokon többet kell kézbe venni a felmosorongyot mint a négy evszakos helyeken mert bizony itt a bogarak es a pókok elég gyorsak és leleményesek. Gyorsan birtokba venné az állatvilág vagyis a rovarvilág a házadat ha hagynád. Én nem bántom csak kitessékelem őket.

Zöld Anolisz

Vöröstorkú Anolisz

Nappali Gekkó

Éjszakai Gekkó

Persze emlitsük meg a gyönyörű szép madarakat, akiknek csodás csicsergésükre ébredhetünk reggelente.

Gyönyörű kardinális pintyek élnek a szigeten.

A kardinális pintyek zömök fejű, nagy testű állatok. Csőrük erős, fejükön felmereszthető tollbóbita található. Lekerekített szárnyuk rövidebb, mint széles. Farkuk lemetszett. Szinük piros. Kantáruk és álluk fekete. Csőrük vörös és kúpalakú. Szépen énekelnek és nagyon gyorsan repülnek. Nagyon nehéz őket lencsevégre kapni.

Kevés jo képet tudtam eddig még róluk készíteni. Évente 3-szor is költenek. Barnán pettyezett tojásokat raknak.

Vörös Kardinális

Hawaii „hivatalos hala”, a Humuhumunukunukuapua’a az egyik legismertebb hosszú nevű hal.

Az Indiai-óceán nyugati részétől, Japán déli részéig fordul elő. Trópusi faj, a lagúnák és a homokpadok lakója. Gyakori az erősen áramló vizekben, például a korallszirtek hullámtöréseinél. A vízben 10-20 méter közötti mélységben fordul elő. Akváriumi körülmények között is tartható.

Nagyon félénk állat, jellemzően magányosan vagy esetleg párt alkotva él. Gerincteleneket, puhatestűeket, algákat, gyűrűsférgeket, szivacsokat és kissebb halakat is fogyaszt. Színe, szép élénksárga, kék és fekete színekkel ötvözve. Tökéletes geometriai formával rendelkezik. Mérete elérheti akár a 30 centimétert is. Nevezetességét adja a nehezen kimondható Hawaii-i neve a Humuhumunukunukuapua'a, amelyet magyarul az ékfoltos picasso halának nevezünk. A "Hawaii állam hala" kitüntető névre 1985-ben jelölték és hivatalosan 2006 óta viselheti ezt a titulust. A hal az őslakosok és a turisták körében is egyre nagyobb tiszteletnek örvend. Egyes törzsek, az utazók és a gyerekek védőszentjének is tekintik. Elfogyasztva mérgező hatású, természetes élőhelyén pedig agresszív is lehet. Éles fogakkal rendelkezik, ezért veszélyes lehet a búvárokra is.

Humuhumunukunukuapua

s